"Merre visz a varázsszőnyeg?" című festményt ihlető gondolatok
Ha lenne egy repülő varázsszőnyeged, amit pusztán a gondolataiddal tudnál irányítani, vajon hová repülnél el vele? Egy távoli vidékre, ahol új tájak és kultúrák várnak? Vagy inkább előre az időben, öt évvel későbbre, amikorra már megvalósultak az álmaid és céljaid?
A gondolataink a kormány
Ahhoz, hogy a varázsszőnyeg engedelmeskedjen, először is meg kell tanulnunk irányítani a gondolatainkat. Ez azonban nem is olyan könnyű, mint elsőre tűnik.
A legtöbb ember fejében szüntelenül cikáznak a gondolatok: „Mit kell venni a boltban? Milyen értesítés jött a telefonra? Befizettem már a számlákat? Jó lenne több pénzt keresni…” – és így tovább.
A mindennapi apró feladatok mellett félelmek és vágyak kavarognak össze-vissza. Szorongunk a jövő bizonytalanságától, bánkódunk a múlt eseményei miatt, és közben alig tudunk jelen lenni. Ha valaki így ülne fel a varázsszőnyegre, az vagy el sem indulna, vagy összevissza rángatná a bizonytalanság és az aggodalom, míg végül le nem sodródna róla.
Belső csend és irány
Sokkal könnyebb a körülményekre vagy más emberekre fogni a balsorsunkat, mint befelé figyelni. Pedig ahhoz, hogy célirányosan eljuthassunk a vágyott „Kristálypalotába”, először meg kell tanulnunk lecsendesíteni az elmét.
A belső figyelem, a tiszta célkitűzés és a képzelet ereje olyan, mintha megadnánk a szőnyegnek a pontos úticélt. Így akadálytalanul suhanhatunk előre.
A Boldogság Kristálypalotája
A varázsszőnyeg nem véletlenszerűen sodródik – a gondolatainkkal irányítjuk. Amikor megtanuljuk uralni a figyelmünket, a vágyott cél felé vezető úton találjuk magunkat. És ha a szívünkre hallgatva tisztán látjuk, hová vágyunk igazán, akkor a varázsszőnyeg végül elrepít minket a saját „Boldogság Kristálypalotánkba”.
Hírlevél feliratkozás
Ha tetszett ez a cikk, iratkozz fel, és értesülj elsőként a hasonló tartalmakról!
