Művészi hitvallásom, alkotásaim mozgatórugója

Mindig is érdekelt, hogy honnan jön az energia, ami az összes lényt élteti.

Emlékszem, amikor biológiából az emberi test működését tanultuk és azon tűnődtem vajon mitől ver az emberi szív? Az elektromos impulzustól, amit a szinuszcsomó generál – így tanította a biológia tanár. Na de mitől tudja a szinuszcsomó, hogy dobogtatnia kell a szívet? Erre a biológia tudománya már nem tud számomra kielégítően válaszolni. Különböző vallások és hitrendszerek más és más választ adnak erre a kérdésre. Az én hitem szerint az energia az univerzumból és belső forrásunkból érkezik. Hiszem, hogy az univerzum energiája mindig és mindenhol körülvesz minket, akár a tengerben lévő vízcseppeket a tenger. Folyamatos összeköttetésben vagyunk az energiával ami éltet és inspirál bennünket. És ha megtanulunk odafigyelni rá, sokszor megsúgja merre menjünk tovább és mi a küldetésünk ebben az életben. Nekem sokszor azt súgja, hogy alkossak valamit, fessek egy új képet 🙂 

Mandala festményeimet ezek a gondolatok inspirálják, hiszen a mandala gyakran az univerzum vizuális megjelenítése. Az univerzum rendjét, egységét és harmóniáját tükrözi. Amikor valaki egy mandalát szemlél vagy készít, azzal a világmindenség rendjére és egységére hangolódik, mintha egy hidat képezne a fizikai és a spirituális dimenziók között. Így a mandala nemcsak az univerzumot ábrázolja, hanem eszközként szolgál ahhoz, hogy az ember jobban megértse és összhangba kerüljön a világmindenséggel. 

Ugyancsak sokat foglalkoztat a kérdés: Honnan jöttünk és miért vagyunk a Földön? Olvasmányaim és eddigi tapasztalataim során arra a következtetésre jutottam, hogy létezésünk célja és feladatunk a folyamatos fejlődés, tapasztalás. Lelki blokkjaink, elakadásaink feloldása, traumáink meggyógyítása és ezek által kihozni magunkból a legtöbbet. Véleményem szerint ez a boldogulásunk egyik kulcsa is.

Ezért a festményeim másik fő témája a lelki fejlődések és folyamatok, egy-egy érzés megjelenítése színekkel és absztrakt formákkal. Olyan belső képek ezek, amiket szavakkal nehéz lenne kifejezni. Így azt vallom, hogy a festés egyfajta szavakon túli kifejezés mód, amit sokszor nem is szükséges megmagyarázni. Csak nézni, befogadni, átérezni és hagyni, hogy hasson ránk, inspiráljon bennünket. Egy festmény intuitív tükörként is tud működni, amibe ha belenézünk felfedezhetünk magunkból egy darabot, lelki világunk egy részletét. Így a festés egy önismereti utazás is, ami közelebb visz a boldogság belső forrásához.

Tájképeimmel az ember természethez való kötődését szeretném kifejezni és erősíteni. Modern életünk és mesterséges környezetünk ellenére állandó időhiányban szenvedünk, ezért kevés lehetőség van arra, hogy kapcsolódjunk a természethez. A természet ábrázolása nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem segít visszatalálni ahhoz az ősi kapcsolathoz, amely összeköt minket a világgal amelyben élünk és amitől elszakadtunk. A tájképek békét és nyugalmat sugároznak, ami vissza vezethet bennünket egy természetközelibb állapotba.

Művészetem célja a folyamatos fejlődés mellet az, hogy képeim által másokat is inspiráljak a fejlődés és önmegvalósítás útján. Hogy érezzék mennyire fontosak a valódi értékek és figyelmüket fordítsák inkább a belső forrás felé a külső anyagi javak hajszolása helyett. Azt kívánom mindenkinek, hogy találja meg önmagában az éltető erőt, a boldogságot és a békét.

Hírlevél feliratkozás

Ha tetszett ez a cikk, iratkozz fel, és értesülj elsőként a hasonló tartalmakról!